|
100 éve, 1920. június 14-én született dr. Szilvás Rudolf nyugalmazott kórházigazgató, megyei főorvos, Zala megye és Zalaegerszeg díszpolgára, a Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Vezetőségének alelnöke, majd elnöke.
Általános iskolába szülőfalujába, Pusztaszentlászlóra járt, majd innét Kőszegre a Szent Benedek Rendi Gimnáziumba került. Orvosi diplomáját a Budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte.
1944-ben az egyetemet követően katonának hívták be, majd a háború után, 2 évi szovjet hadifogságba esett. Fogsága idején hadifogoly kórházakban gyakorolta hivatását, már ekkor büszkén viselve a vöröskeresztes karszalagot.
Szabadulása után, 1947-ben Zalaegerszegen sebészorvosként kezdte meg szolgálatát a helyi kórházban. A helyi Vöröskereszthez 1951-ben csatlakozott.
Szakmai érdeklődésének középpontjába nagyon hamar a vérrel történő gyógyítás került, ismereteit transzfúziós orvosi szaktanfolyamon bővítette.
Nevéhez fűződik a korszerű vérellátó szolgálat megszervezése, amelynek eredményeként 1953-ban véradóközpontot hozott létre a zalai megyeszékhelyen.
Az új intézményt képviselve vett részt 1954-ben a megyei véradásszervezési akcióbizottság megalakulásán. Neve innentől kezdve összeforrt a vöröskeresztes donortoborzó munkával.
Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a zalai kórházakban mindig elegendő vér álljon rendelkezésre, biztosítva ezzel a gyógyító munka zavartalanságát. Tette mindezt akkor is, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc idején személyesen szállított vért a Budapestre. A fővárosból kötszert és gyógyító eszközöket hozott a megye intézményeibe.
A megyei Vöröskereszt vezetőségének tagjaként aktív részese volt a kiszállásos véradóeseményeknek, a beteg-donor találkozóknak és az általa kiemelten fontosnak tartott kitüntetési ünnepségeknek, melyeket a véradók és véradószervezők számára rendeztek.
Lelkiismerettel és alázattal végzett munkája során a véradóállomás kollektívája mellett a vöröskeresztes mozgalom önkéntesei és a véradószervező munkatársak is mindig számíthattak tanácsaira, javaslataira, erkölcsi támogatására és elismerő szavaira.
A Vöröskereszt Zala Megyei Vezetőségének alelnöke, elnöke majd örökös tiszteletbeli megyei elnökeként példaértékű tevékenységéért és elévülhetetlen érdemeiért a Magyar Vöröskereszt több alkalommal magas kitüntetésben részesítette.
Nevéhez több ezer műtét, valamint számos tudományos mű és előadás fűződik. A Zala Megyei Kórház gyógyító munkájának támogatására, 1991-ben létrehozta az Ispita Alapítványt, melynek több, mint egy évtizeden át elnöke volt.
2007. július 16 – án hunyt el, a zalaegerszegi Göcseji úti temetőben díszsírhelyen nyugszik.
Érdekesség, hogy születésnapja egybe esik a véradók nemzetközi napjával. 2004-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Vöröskereszt, Véradók Szervezeteinek Szövetsége, s a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság kezdeményezésére június 14 – ét, a Véradók Világnapjává nyilvánították. Ezen a napon született az osztrák származású amerikai Karl Landsteiner Nobel-díjas orvos, aki felfedezte az AB0-vércsoportot.
Forrás: Kovács Tibor Hittel és alázattal – Vöröskeresztes élet Zalában 1945-2016 c. könyve |
i tisztségben 2001 – 2015. között dolgozott, elévülhetetlen érdemeket szerzett a Véradó Mozgalom szervezésében, eredményeinek megőrzésében, a véradók nevelésében és erkölcsi megbecsülésében. Egész életében meggyőződéssel hirdette a Vöröskereszt humanitárius eszméit és példamutató odaadással munkálkodott azok megvalósításáért. Dr. Borsos Ferenc érdemeivel örökre beírta nevét a Magyar Vöröskereszt zalai történetébe. Személyét gyászolja a Vöröskereszt tagsága, a véradók népes családja. Érdemei előtt – számos elismerés mellett – a Magyar Vöröskereszt a legmagasabb kitüntetésével adózott. Az országban elsőként viselhette a Magyar Vöröskereszt Csillagrendje kitüntetést.
